Ajánlás az intézmény részére, akik a gyermekek érdekeire hivatkozva teszik a dolgukat.  

 

„Megszülettünk hirtelen

Egyikünk se kérte

Kérve kérünk szép jelen

Meg ne büntess érte.”

(Devecseri Gábor)

http://www.youthforhumanrights.org/flash/manual/index.html?locale=hu

"A település szociális intézménye, amely biztosítja a családsegítés, gyermekjóléti szolgálat, házi szociális gondozás, nevelési tanácsadás valamint a bölcsőde feladatainak ellátását. Az intézmény több településre kiterjedően látja el társulás formájában a családsegítés, gyermekjóléti szolgálat, házi szociális gondozás feladatait.

A Központ egyéni és csoportos (családi) mentálhigiénés problémák esetében az életvezetési nehézségek elhárítása és feloldása, továbbá a helyi szociális szükségletek feltárásának és megoldásának elősegítése érdekében működik.

Elősegíti a gyermekek testi, érzelmi, erkölcsi fejlődését, jólétét, családban történő nevelkedését, megelőzi veszélyeztetettségüket, családjából történő kiemelésüket, megszünteti a már kialakult veszélyeztetettséget. Elősegíti még a családjából kiemelt gyermek családjába történő visszahelyezését, valamint ellátja az állami nevelésből kiemelt gyermek vagy fiatal felnőtt utógondozását.

A gyermekek nevelését pedagógiai, fejlesztő-pedagógiai, pszichológiai eszközökkel segíti, komplex módszerekkel vizsgálja a beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarokkal küszködő 3 – 18 éves gyermekeket, tanácsokat ad a korrekció terén, valamint megszervezi és működteti a logopédiai ellátást.

A Központ szociális gondozója közreműködik az ellátást igénybe vevő háztartásának vitelében – különösen a bevásárlás, takarítás, mosás, meleg étel biztosításában."

 

A Néma Tanúk Kiállítás

A Néma Tanúk a családon belüli

erőszak során meggyilkolt nőknek

állítanak emléket. Magyarországon

ez évente 50-150 áldozatot jelent.

Ahogy nézi a figurákat és olvassa a

történeteket, gondoljon mindazokra

a nőkre és gyerekekre, akiket ezekben

a pillanatokban is bántalmaznak, akik

éppen most is életveszélyben vannak.

Gondoljon az e heti halálos áldozatra.

Élete során minden ötödik nőt

bántalmaz partnere fizikailag.

Mindannyian tehetünk valamit az

áldozatok biztonságáért.

Ajánlás a fenti intézmény részére, akik a gyermekek érdekeire hivatkozva teszik a dolgukat.  

TÉNYEK ÉS TÉVHITEK A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAKRÓL 

A családon belüli erőszakról a köztudatban élő tévhitek eloszlatása munkánk egyik legalapvetőbb része, mivel e tévhitek sokszor megbénítják mind az áldozatok segítségkérését, mind az ismerősek és az intézmények beavatkozását. E tévhitek csaknem kivétel nélkül az áldozatot teszik felelőssé a bántalmazó erőszakos viselkedéséért, illetve az elkövetőt patologizálják: sérült, tetteiért felelni képtelen szerencsétlennek állítják be. A valóság azonban ennek igen ritkán felel meg: az elkövetőt ismerősei és tágabb családja "rendes", "jóravaló" embernek ismeri, ezért ha az áldozatok beszélni kezdenek, sokszor senki sem hisz nekik. Tovább nehezíti az áldozatok helyzetét, hogy nemegyszer maga az elkövető is a nő viselkedésével indokolja a bántalmazást. Az erőszak megtörésének első lépése, hogy a felelősséget oda helyezzük, akit illet - az elkövetőre.

Tévhitek a családon belüli erőszakról, bántalmazásról

Tévhit: A nők is verik a férjüket.

Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95%-ában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve leszbikus és homoszexuális partnerüket bántalmazó melegek alkotják.

Tévhit: A bántalmazás a lakosságnak csak egészen elenyésző hányadát érinti.

Tény: Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere. Ez jelenleg Magyarországon mintegy félmillió bántalmazott nőt, és ennél valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint.

Tévhit: A családi ügyekbe való rendőri beavatkozással könnyű visszaélni. Sok nő csak bosszúból vádolja partnerét.

Tény: A nyugati statisztikák szerint a családon belüli erőszak miatti téves letartóztatások aránya megközelítőleg kettő százalék: éppen annyi, mint a többi bűncselekmény esetében. Továbbá minden törvénnyel vissza lehet élni - a biztosítási ügyek jelentős része csalás, ám a visszaélés ténye miatt mégsem akarnánk megszüntetni a kárvallottak biztosításhoz való jogát.

Tévhit: A bántalmazás főleg az iskolázatlan, szegény rétegek körében elterjedt.

Tény: Minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal.

Tévhit: A férfi ideges, azért csap oda. Az ő vállát nyomja a család minden anyagi gondja.

Tény: Az erőszak nem megfelelő módja annak, hogy valaki levezesse az idegességét. Semmilyen családi szereposztás nem indokolja a másik megalázását és megverését.

Tévhit: Egy pofon még belefér a szerelembe: levezeti a feszültségeket, és aztán minden rendbe jön.

Tény: A "pofonra csók" sztereotípia csak a tévéfilmekben működik. A gyakorlatban a pofonok nem kölcsönösek, és nem múlnak el nyom nélkül. Az első pofont követni fogja a többi, és a bántalmazás egyre szélsőségesebb és durvább lesz.

Tévhit: A bántalmazott nők mazochisták. Élvezik a verést, különben nem maradnának.

Tény: A mazochizmus egy pszichés betegség, amely körülbelül olyan gyakori, mint a skizofrénia vagy a többszörös személyiség. Valószínűtlen, hogy a nők többsége (illetve a nők mazochizmusáról szóló vélekedés szerint mindegyike) ebben a súlyos betegségben szenvedne. A válás vagy elköltözés sok nő számára anyagi vagy lakhatási okok miatt nem lehetséges, ezért kényszerből maradnak az elkövetővel.

Tévhit: Ha a nőnek tényleg rossz lenne, hogy verik, akkor nem maradna.

Tény1: A nők nagyon gyakran hisznek, vagy reménykednek a bántalmazó ígéreteiben: ilyesmi többé nem fordul elő többé. A nők gyakran anyagilag is függnek házastársuktól, nincs hová menniük, vagy félnek, hogy házastársuk bosszút áll, ha elhagyják.
Tény2: A bántalmazott nők számára a statisztikailag legveszélyesebb időszak a válás vagy szakítás után kezdődik.

Tévhit: A nők néha kiprovokálják, hogy verjék őket.

Tény: Senki sem érdemli meg, hogy megverjék még akkor sem, ha idegesítően vagy zavaróan viselkedik. Egy érett személyiségű felnőtt képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért. A felelősség azt terheli, aki ütésre emeli a kezét.

Tévhit: A családon belüli erőszakot az alkohol okozza.

Tény: Az alkohol önmagában senkit nem tesz erőszakossá, viszont feloldja azokat a gátlásokat, amelyek máskor kordában tartják az erőszakra való hajlamot. Az ivás és a bántalmazás két különböző probléma. Ha az egyiket megszüntetik, attól hogy a másik még nem múlik el.

Tévhit: A legtöbb ember elítéli a családon belüli erőszakot.

Tény: Sok ember elzárkózik az áldozatoktól, és efféle magyarázatokat gyárt:"Szabad emberek, nekik biztos így jó". "Semmi közöm hozzá, hogy mi történik mások otthonában" (ál-liberalizmus). "Még engem is megütne". "Nem akarok bajba kerülni" (félelem). "Engem is vertek gyerekkoromban, mégis tisztességes ember lett belőlem".                  "Vannak nők/gyerekek, akik csak az erőszakból értenek" (erőszakos attitűdök).  "Ha tényleg lenne ott valami baj, a rendőrség biztos kijönne, és bevinné a bántalmazót" (téves hit a törvényekben és a hatóságokban). "Jó fantáziája van ennek a gyereknek", "Olyan jóravaló ember az, ismerem, soha nem tenne ilyet", "Ez a nő biztos nagyon kielégítetlen, hogy ilyesmiket beszél" (az áldozatok megkérdőjelezése). A gyakorlatban az áldozatokat messze kevesebben támogatják, mint az elkövetőket.

Tévhit: Ami az otthon falai között történik, ahhoz a külvilágnak semmi köze. A magánéletbe nem lehet beleszólni.

Tény: A verés és a bántalmazás számos esetben bűncselekmény, ezért nem menthető fel azzal, hogy otthon történik. Magyarországon a meggyilkolt nők 60 százaléka házastársa vagy élettársa áldozata. Ez nem egyéni, hanem társadalmi probléma.

Tévhit: A törvény megvédi az áldozatokat.

Tény: A világ legtöbb országában - Magyarország is ezek közé tartozik - a családon belüli erőszak áldozatait nem védi hatékonyan a jog. A rendőrségek és a bíróságok még a meglévő törvényeket sem szívesen alkalmazzák, pedig még ezek alkalmazásának esetén is sok súlyos bűncselekményt meg lehetne akadályozni, a jogalkotók pedig mereven elzárkóznak a törvények módosításától.

Tévhit: A rendőrök letartóztathatják a bántalmazót.

Tény1: Magyarországon, családon belüli erőszak esetén a rendőrség még mindig gyakran reagál úgy, hogy "családi ügybe nem avatkozunk, csak ha vér folyik". A rendőrség köteles kiszállni a helyszínre, és ott a lehetőségeihez mérten intézkedni. (Erről lásd bővebben a vonatkozó ORFK intézkedést.)
Tény2: Bár vannak országok, ahol a családon belüli erőszak áldozatait védő törvényeket megszigorították, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elrettentés nem elég. A bántalmazásnak csak akkor lesz vége, ha a bántalmazók segítséget kapnak a saját erőszakos magatartásuk megváltoztatására.

Tévhit: A segélyvonalak és az anyaotthonok felbomlasztják a családokat.

Tény: A menedékházak megmentik az áldozatokat attól, hogy további bűncselekményeket áldozataivá váljanak. Egy olyan család, ahol valaki üti-veri a többieket, nem képviselhet minden áron megtartandó értéket sem a társadalom, sem az érintettek szemben.

Tévhit: Aki egyszer bántalmazó volt, az is marad.

Tény: Egyes nyugati országokban célzott egyéni vagy csoportterápia segítségével (amit gyakran kísér felfüggesztett börtönbüntetés) a bántalmazó férfiak képesek felhagyni a nőpartnerük elleni fizikai erőszakkal.

Tévhit: Aki egyszer bántalmazott nő volt, az is marad.

Tény: A tapasztalatok és a statisztikák azt mutatják, hogy az a nő, akinek sikerül végleg kimenekülnie egy bántalmazó kapcsolatból, és szakszerű segítséget kap a feldolgozásban, hamarabb észreveszi a korai figyelmeztető jeleket, és már idejekorán kilép a kapcsolatból.

Tévhit: Ha a nő nem ad okot rá, akkor nem is bántják. Csak tudni kell irányítani a férfit.

Tény: A bántalmazónak bármilyen indok elég lehet arra, hogy verést kezdeményezzen. Gyakori, hogy indokai teljesen ellentmondanak egymásnak.

Tévhit1: Egy gyerekszüléssel megmenthető a kapcsolat. Ha megszületik az első gyerek, a bántalmazás abbamarad.
Tévhit2: Még a durva férfiak is lovagiasak, ha a nő kiszolgáltatott, például ha beteg vagy terhes.

Tény: A családon belüli erőszak áldozatainak több mint 25%-át akkor is megverik, amikor terhes. (Az ilyen esetek 10%-ában a verés vetélést okoz.) Sokszor épp a terhesség ideje alatt kezdődnek a verések, vagy akkor válnak súlyosabbá.

Tévhit: A távoltartást a nők arra fogják használni, hogy visszaéljenek vele, és megszerezzék a közös lakást.

Tény: Egy megfelelően felkészített rendőr nem manipulálható. A távoltartást más országokban olyan helyzetekben szokták meghozni, amikor egy láthatóan összevert és megfélemlített nő fizikai védelme a tét.

Tévhit: A távoltartás csak a hajléktalan férfiak számát fogja növelni.

Tény: Az otthonukból elküldött férfiak túlnyomó többsége társas szempontból nem elszigetelt, és anyjánál vagy egyéb ismerőseinél talál szállást.

Tévhit: A távoltartás semmit nem old meg, mivel nem okoz változást az erőszakos emberek személyiségében.

Tény: A távoltartás üzenete az, hogy az állam rajta tartja a családját verő férfiakon a szemét, és nem fogadja el az otthon használt erőszakot. A távoltartásból visszatérve a tapasztalatok szerint az elkövetők csökkentik a fizikai erőszak mértékét.

  

 

(SAJTÓ)KÖZLEMÉNY

Vedd észre az erőszakot! Akció a Nők Elleni Erőszak Ellen 

Ismét eltelt egy év.  A tavalyi 16 Akciónap óta újabb 58 nő hiányzik közülünk, akiket partnere vagy volt partnere ölt meg. Változott, változik valami? Érdemben nem. Csak akkor fog, ha elismerjük és felvállaljuk a közös felelősséget.

 

Kinek a felelősségét?

JOGALKOTÓként. Amikor a nők elleni erőszakkal kapcsolatos jogszabályalkotásban a témával foglalkozó civil szervezetekkel, szakemberekkel érdemben nem egyeztet, a nemzetközi ajánlásokat, külföldön bevált jó gyakorlatokat figyelmen kívül hagyja. Eközben életeket kockáztatva kísérletezik újabb és újabb – végrehajthatatlannak, elégtelennek vagy használhatatlannak bizonyuló – jogszabályokkal. Vagy a fentiekhez, a civil tiltakozás ellenére a szavazatát adja. Ön felelős.         

RENDŐRként. Amikor még mindig tartja magát a régi „amíg vér nem folyik, nem megyünk ki” íratlan és jogellenes szabályhoz. Vagy ha kimegy, együttérzést mutat a bántalmazóval, hiszen provokálták szegényt. A bántalmazott segítségkérésére jó esetben széttárja a karját: „Nem tudunk semmit csinálni, asszonyom.” Ön is felelős.

BÍRÓként. Amikor a pártatlanság és az elfogulatlanság jegyében nem veszi figyelembe a bántalmazó és bántalmazott között fennálló hatalmi különbséget. A büntetőeljárásban azt kérdezi a bántalmazottól, hogy miért nem ment el, a polgári eljárásban pedig, hogy miért ment el, miért hagyta ott a lakást; a bántalmazótól viszont elmulasztja megkérdezni, hogy miért képzeli azt, hogy joga van a partnerét bántalmazni. Ön is felelős.

ORVOSként, egészségügyi dolgozóként. Amikor már a sokadik lépcsőről való leesést panaszolja páciense, de Ön ezen nem csodálkozik, nem ad felvilágosítást a betegnek a rendelkezésre álló lehetőségekről, a látlelet felvételének ingyenességéről, feljelentést nem tesz. Ön is felelős.

SZOCIÁLIS munkásként, gyermekvédelmi szakemberként. Amikor erőszakot tapasztal a családban, de ezt a két fél konfliktusaként, kommunikációs problémájaként kezeli és különböző mediációs és egyéb technikákkal próbálja azt megoldani nem törődve a vonatkozó nemzetközi ajánlásokkal. Vagy nem különböztetve meg a bántalmazó és nem bántalmazó szülőt , a gyerek sérülésének kialakulásában mindkettőjük felelősségét állapítja meg. Amikor a nő és gyerek bántalmazásáról beszámoló áldozat segítségkérésére a gyerek családból való kiemelésével fenyegetőzik vagy kiskorú veszélyeztetése miatt, mindkét szülőt feljelenti. Amikor a korábban családtagjai ellen súlyos erőszakot elkövető bántalmazó szülővel való elvitellel járó kapcsolattartást támogatja, sőt a gyerekét védő anyát sújtja szankciókkal. Ön is felelős.

TANÁRként. Amikor testnevelés órán kék-zöld foltokat lát a tanítványán, de nem értesíti a gyermekvédelmi felelőst vagy a gyermekjóléti szolgálatot. Amikor osztályfőnökként észleli a gyerek furcsa, megváltozott magatartását, de inkább csak a „rosszaságot” szankcionálja ,a visszahúzódást tudomásul veszi; nem hívja be beszélgetni, nem jár utána a probléma okának és megoldásának. Ön is felelős.

SZOMSZÉDként, barátként vagy ismerősként. Amikor gyakran hall kiabálást, sírást a falon át, de nem akar beavatkozni. Nem kérdezi meg a télen napszemüvegben, nyáron garbóban közlekedő ismerőst, barátot, hogy segíthet-e valamiben. Inkább nem hívja a rendőrséget, ha segélykérést hall, nehogy majd tanúskodnia kelljen az eljárásban. Amikor értetlenül és mérgesen elzárkózik a bántalmazóhoz sokadjára visszatérő nő segítségkérése elől. Ön is felelős.

MÉDIA munkásként. Amikor tudósításai szóhasználatában rendszeresen előfordul a családi perpatvar, veszekedés, romantikus szerelemféltés, miközben súlyos bűncselekmények, évekig tartó félelem és rettegés, sok esetben halál van a történetek középpontjában. Vagy prostitúcióra kényszerített, többszörösen megalázott nőket örömlányoknak vagy éjszakai pillangóknak nevez. Amikor a nézettség/olvasottság emelése érdekében arccal, névvel szerepeltet áldozatokat anélkül, hogy tájékoztatná őket az ellenük rágalmazás miatt indítható büntetőeljárás veszélyéről. Vagy amikor egyáltalán nem tudósít a nők elleni erőszak problémájáról és nem firtatja a fent említett szereplők felelősségét. Ön is felelős.

BÁNTALMAZÓként. Amikor családtagjai bántalmazásakor gyakran hivatkozik a munkahelyi problémákra, feszültségére, és arra, hogy partnere provokálta ki a verést. Ön mégsem emelt kezet soha például a főnökére, ha nem kapott fizetésemelést vagy a bolti eladóra, ha nem volt friss a kenyér. Ön felelős.

A fenti lista még hosszasan folytatható. A nők elleni erőszak köztünk van. A felelősség mindannyiunké.

Néhány adat:

2009. szeptember végéig ugyanannyi nő (58) vesztette életét családon belüli erőszak következtében, mint tavaly az egész évben. Ez azt jelenti, hogy továbbra is négy-öt naponta meghal egy nő családon belüli erőszak miatt. Míg a halállal végződő családon belüli erőszakos ügyek száma tavalyhoz képest nőtt, az erőszakos közösülés miatt folyó eljárások száma évről-évre csökken. Harminchárom európai ország közül Magyarországon a legkevesebb a feljelentés nemi erőszak miatt. A távoltartás kényszerintézkedését annak bevezetését követő két évben összesen 141 esetben rendelték el. Ugyanez az adat a hasonló lakosságszámú Ausztriában 3200 volt. Az ideiglenes megelőző távoltartást annak 2009. október 1-jei bevezetése óta országszerte eddig nagyjából 150 alkalommal rendelték el

Magyarországon e pillanatban is él 400 ezer nő, aki fizikai és/vagy szexuális bántalmazást szenved el párkapcsolatában.

 

Sajtókapcsolat: Spronz Júlia: 06-70-3913622

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Üllő - © 2008 - 2024 - ullo.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat